Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mozgás fejlődése

2009.12.06

A megszületést követő első életév a fejlődés szempontjából meghatározó jelentőségű

 

 A csecsemőkor végére a megszületésünk után jellemző tömeges mozgásainktól, amelyek még főként reflexes úton jönnek létre, eljutunk a felegyenesedett testtartásig és az állásig, majd megtesszük első önálló lépéseinket. Felső végtagjainkkal megtanulunk nyúlni, fogni, kapaszkodni, támaszkodni és manipulálni. Az említett képességek természetesen a csecsemőkor után tovább érnek, finomodnak, és számos új mozgásformát is képesek vagyunk életünk során elsajátítani.  

 A csecsemőkor időszakában figyelhetjük meg azonban a leglátványosabb szakaszokat, amikor az idegrendszer érésével, megfelelő környezeti feltételek és gyakorlás mellett megjelennek a járást megelőző hely- és helyzetváltoztató mozgásformák, létrejönnek a felegyenesedés szakaszai, a finom mozgások fejlődése. A különböző mozgásminták genetikai program alapján, bizonyos meghatározott sorrendben követik egymást.

 

Az újszülöttnek még nincsenek akaratlagos mozgásai: nagy koordinálatlan mozdulatokat végez a karjaival és a lábaival. Megszületésétől kezdve képes fejét egyik oldalról a másikra átfordítani, hason fekvésben is.

 

Viszonylag hamar képes lesz a fejét kontrolálltan megtartani függőleges helyzetben. Ez az első tudatos mozgásprodukciója. 3 hónapos korára ez a fejkontroll stabilizálódik, hason fekvésben alkarjára támaszkodva képes nézelődni. Pár hónappal később támaszkodása annyira fejlett, hogy már nyújtott karral felnyomja magát tenyértámaszba, és ebben a helyzetben képes játszani, testsúlyát az egyik karjára helyezve a másik kezével a játékokért kinyúlni.

 

4 hónapos kor körül jelenik meg az első helyzetváltoztató mozgásforma: hátáról az oldalára, aktívabb babák hasra fordulnak. Az első átfordulást sokszor hosszabb szünet követi. 6 hónapos korára biztosan tud forogni hasról hátra és hátról hasra is. Fontos, hogy mindkét irányba - azaz jobbra és balra kezdve is - gyakorolja a forgást. Abban az esetben, ha csak az egyik irányba fordul, érdemes odafigyelni, nincs-e ennek valami mozgásfejlődésbeli oka. Ugyanakkor a csecsemő előnyben részesítheti az egyik oldalát, de tudnia kell a másik irányba is kiviteleznie a mozgást. Sok gyermek a forgást csak helyzetének megváltoztatására használja, ha elunja a hason vagy a háton fekvést. De a forgásból alakul ki a gurulás, amikor folyamatosan hasról hátra és hátról hasra forog. Ez már egy helyváltoztatási forma, méghozzá a csecsemő mozgásfejlődésében az első lehetőség, hogy a tőle távol eső játékhoz eljuthasson segítség nélkül.

 

A következő helyváltoztatási mód a kúszás, melynek megjelenése 7 hónaposkor körül esedékes. Ezt a mozgásformát gyakran kihagyják a gyermekek, különösen akkor, ha a gurulással ügyesen el tudják érni a földön lévő játékokat. A kúszást gyakran a szülők is összekeverik a mászással. A kúszás lényege: hason fekvésben hajlított könyökkel, karjával húzza, lábával tolja magát előre. A karok és a lábak nem együtt, hanem váltva mozognak: jobb kar - bal láb, utána bal kar - jobb láb. Eddig a mozgások a földön zajlottak, de elérkezett az idő, hogy a csecsemő a gravitációt leküzdve elkezdjen felegyenesedni.

 

8 hónapos kor körül megjelenik az ülés és a négykézláb állás. Önálló ülésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek magától felül, nem pedig a szülő ülteti. Ülő helyzetben fejlődik az egyensúlya, hiszen ebből a helyzetből kibillenve megpróbálja visszanyerni a függőleges testhelyzetet, ill. tenyerére letámasztva visszanyomja magát ülésbe.

Gyakori kérdés, hogy hogyan ül fel a gyermek. Leggyakrabban négykézláb helyzetből a popsiját oldalra kirakva nyomja magát ülésbe. Ritkábban oldalt fekvésből az alul lévő karja segítségével tolja fel magát függőleges helyzetbe. A négykézláb helyzetből alakul ki a kisgyermekek egyik legfontosabb mozgásformája, a mászás.

Megjelenése 8 és 10 hónapos kor körül aktuális. A mászás az egyik legaranyosabb mozgás produkciója a gyermeknek, ezenkívül az egyik leghasznosabb is: fejleszti az egyensúlyt és a koordinációs készséget, erősíti a hátizomzatot, kódolja az agyban a jobb-bal test fél mozgását, az onnan érkező információkat. Fontos, hogy biztosítsunk otthon teret a gyermeknek, hogy gyakorolhassa a mászást, minél többet, minél hosszabb ideig, még akkor is, ha ezért egy kicsit késik a járás kialakulása. Azok a készségek, melyek a mászással rögzülnek, később csak hasznára válnak a gyermeknek, járni meg még van ideje 80-90 évig.

 

10 hónapos kor körül bútorba kapaszkodva feláll, ill. a bútorok mellett oldalazva lépeget.

11-12 hónapos korára sok gyermek megteszi az első önálló lépéseit, de az önálló járás kialakulhat 14-15 hónapos korban is.

 

Fontos tudni, hogy ezek a hónap-megjelölések tájékoztató jellegűek. Vannak csecsemők, akiknek mozgásfejlődése ennél jóval lassúbb vagy éppen gyorsabb. Minden új hely-, ill. helyzetváltoztató mozgás kialakulásának időtartama egy ún. tól-ig mezőben lehet. Természetesen, ha ebből a mezőből is kilóg, az elmaradás időben nagy, az mindenképpen fejlesztést, segítséget igényel. A másik, legalább ennyire fontos tényező, hogy nemcsak az számít mikor, hanem az is, hogy hogyan kivitelezi a gyermek az egyes mozgásformákat.

 A szabályos mozdulatok kivitelezésétől való eltérés, a test két oldala között megfigyelhető különbségek mind fontos információk lehetnek egy mozgásszakember számára, de természetesen nem mindig kórosak. Ahhoz, hogy a csecsemő nagymozgásai megfelelő időben érjenek be és azokat megfelelő minőségben tudja kivitelezni, számos tényező szükséges. Ép idegrendszer: az agy mozgásszabályozásért felelős területeinek épsége, melyek mindig megfelelő időben küldik az utasításokat a nagymozgások fejlődéséhez.

 

Megfelelő izomtónus: Az izomzat az agyból érkező parancsok végrehajtó szerve, melynek tapintással is jól érezhetően van egy normál tónusa.

Ez a tónus két irányba is eltérhet: lehet csökkent, ilyenkor hypotóniáról beszélünk, és lehet fokozott, ilyenkor feszességről vagy spasticitásról van szó. Mind a két fajta eltérés akadályozza a mozgások időben történő megjelenését, rontja a mozgások minőségét, szabálytalan mozgásformák kialakulásához vezet.

 

Érett egyensúly- és koordinációs készség: e készség hiánya vagy fejletlensége sokszor csak a felegyenesedés kapcsán derül ki, s a mozgások harmonikus kivitelezését gátolja elsősorban.

 

Életkornak megfelelő mentális érettség: a mozgások motiválásához elengedhetetlen. Ez azt jelenti, hogy akarjon mozogni a gyermek, akarja elérni a tőle távol lévő tárgyakat, a környezetéből érkező ingerek mozgásra ösztönözzék.

 

 

Abban az esetben, ha egy csecsemő nagymozgásának fejlődési üteme lassúbb vagy a mozgások kivitelezésének módja jelentősen eltér a szabályostól, javasol a mozgásfejlesztő szakember terápiát.

 

De hogy melyiket, az elsősorban attól függ, a megkésettség fő oka.

Ha az izomtónusban eltérés tapasztalható, ill. újszülött korában lezajlott olyan esemény, melynek során feltételezhetően oxigénhiányos állapotot élt át, mindenképpen a Dévény speciális manuális terápiát javasolnám. Ez a terápiás módszer időfüggvényes, ami azt jelenti, hogy minél korábban elkezdett kezeléssel érhető el teljes gyógyulás. Az idő előre haladtával - különösen feszesség esetén - a javulási esélyek csökkennek. A kezelés lényege, hogy a terapeuta keze közvetlen kapcsolatba kerül a mozgás végrehajtó szerveivel, az izmokkal és az inakkal, és a kezelés során itt keletkezett ingerület direkt úton jut az agy mozgás- és tónusszabályozásért felelős központjaihoz.

 

Abban az esetben, ha a mozgásfejlődést az egyensúly- és koordinációs készségek gyengesége lassítja, szenzomotoros terápia javasolt. Kezdetben előre megtervezett feladatsorokat kap a szülő, melyeket meghatározott intenzitással otthon végez gyermekével. Ez az egyéni tervezett szenzomotoros tréning. Ezt csoportos szenzomotoros foglalkozások követik. A szülőnek lehetősége van mind vízben, mind tornateremben történő foglalkozásokra vinni gyermekét.

 

Abban az esetben, ha a mozgások megkésettségének nemcsak mozgásszervi okai vannak, hanem az értelmi érintettség is fennáll, egyéni mozgásfejlesztés javasolt gyógytornász vagy szomato pedagógus segítségével.

Másfél-két éves kortól érdemes tudásszint szerinti mozgáscsoportokat kialakítani, hiszen a többi gyermek aktivitása ösztönzőleg hat!

.